Most szól:
Vezeti:
2017.10.20 Péntek . 13:56

Rendhagyó irodalomórát tartott Ákos

Lezajlott az első rendhagyó irodalomóra Ákossal, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban.

A diákok nagy figyelemmel követték a művész szavait, Ákos pedig tökéletes profizmussal abszolválta az órát.

Egy rövid interjúra sikerült elkapnunk az előadót, ahol elárulta, hogy ő hogy érezte magát a diákok között.

Hogyan készültél az első órára? Miben más egy Ákos-irodalomóra, mint egy hagyományos?


- Nem vagyok tanár, ez semmilyen értelemben nem hagyományos irodalomóra vagy -tanítás. A Nemzeti Színházban bemutatott verses est egyszerűsített, az aktuális helyszínhez igazított változatát viszem el jószolgálati jelleggel olyan gimnazistáknak, akik szívesen fogadják. Ilyen értelemben a felkészülés évek óta zajlik. A színházi verziótól abban is különbözik, hogy utána beszélgetünk a versekről azokkal, akikinek van kedvük ott maradni.

Hogy érezted magad az első „órán"? Hogy reagáltak a tanulók, mennyire voltak befogadóak egy ilyen rendhagyó óra kapcsán?


- Izgalmas, szép feladat, több kihívás is van a helyzetben: sikerül-e bevonzani a terembe a hallgatóságot? Sikerül-e elfeledtetni, hogy a híres izé áll a színpadon? Fények, színházi körülmények nélkül is megél-e az előadás, mondjuk, egy iskolai díszteremben? Azt hiszem, elmondható, hogy a budapesti Szent Imre gimnáziumban igazán jól működött az előadás, fényes, élettel teli tekintetek, értő reakciók és a végén a zúgó taps jelezte, hogy van, aki értékeli a lelkesedést.

Mennyire voltak aktívak a diákok?


- Az előadás alatt feszülten figyeltek, a beszélgetés során felszabadultan nevettek, kérdeztek is. Remélem, ők is úgy érzik, hogy “a foglalkozás elérte a célját”.

Neked milyen emlékeid vannak a gyerekkori irodalomórákról?


- Szerettem mindig az irodalmat, persze néhány kötelező olvasmányt én is utáltam, de alapvetően az írott vagy kimondott szó hatása érdekelt akkor is. A balladák világával a Fazekas Gimnázium diákjaként találkoztam először, mondhatni, sorsszerűen. Olyan legendás magyartanárok segítettek az értelmezésben-versmondásban, mint Babits Éva vagy Filó Katalin. Nagy szerencsémnek tartom, hogy még időben el tudtam mondani nekik, mennyit kaptam tőlük, mert sajnos már egyikük sem él. Arany műveltsége, filmes látásmódja, dramaturgiai érzéke kamaszként lenyűgözött, és ugyanúgy hat rám ma is.

Ha ti is kedvet kaptatok jelentkezzetek, még nem késő! Ehhez nem kell mást tennetek, mint a www.petofilive.hu/aranyora oldalra feltöltött három Arany János vers egyikét megfilmesíteni. Használhatjátok az egész verset, vagy csak egy részletét, a videó műfaja pedig rátok van bízva, engedjétek szabadjára kreativitásotokat! Az elkészült videót töltsétek fel a YouTube-ra és küldjétek el a linket az aranyora@mtva.hu e-mail címre.