Most szól:
Vezeti:
2018.07.23 Hétfő . 09:44

7 éve nincs köztünk a páratlan hang, Amy Winehouse

„Én nem olyan lány vagyok, aki sztár akar lenni. Én csak énekelni akarok.”

Amy Winehouse-ról sokan sokfélét írtak, mondtak, de egy dolog vitathatatlan vele kapcsolatban; minden idők egyik legjobb hangú, legkülönlegesebb énekesnője volt. Kritizálták a külsejét, életmódját, szavait gyakorta kiforgatták, miközben ő csak élni próbált abban a médiacirkuszban, ami kezdetben magasba emelte, majd egyre mélyebbre taszította.

Amy Winehouse Londonban született 1983. szeptember 14-én. Mondhatni a vérében volt a zene, felmenői között több profi jazz muzsikus is volt, így Amy muzikalitása sem volt meglepő. A család biztatására el is kezdett ének és táncórákra járni. Dalszerzői képességei is hamar utat törtek maguknak, Amy először bátyja gitárját kezdte pengetni, 14 évesen pedig megkapta első saját hangszerét, attól fogva pedig dalokat is írt.

#amy #amywinehouse

A post shared by (@amynicky) on

 

Ellentmondásos személyisége miatt az a típus volt, akivel mindig történt „valami”. A sokszor visszafogottan nyilatkozó, sőt egyenesen szégyellős lányt 14 évesen kicsapták az iskolából, mert orrpiercinget csináltatott. Az igazi szabadságot mindig is a zene jelentett számára, intézményes keretek ide, vagy oda, kitartott szenvedélye mellett.

 

16 évesen már a londoni klubok visszatérő fellépője volt és demókat készített. 19 éves volt mikor egy barátja átadta az egyik felvételét egy tehetségkutatónak, aki azonnal tudta, csiszolatlan gyémántra bukkant. Amy-nek azonnal lemezszerződést kínáltak, és 2003-ban megjelent első önálló albuma, a jazzes dallamokkal ringató, Frank. Az album pozitív kritikákat kapott, a közönség is hamar megszerette, aminek köszönhetően a Frank rövid idő elteltével platinalemez lett.

Az igazi világsikert 2006-os második és egyben utolsó albuma hozta meg számára, ez volt a Back to Black. A londoni éjszaka füstös hangú énekesnőjéből egy csapására a legnagyobb színpadok ünnepelt csillaga lett. Az melankolikus hangvételű album egy mély, olykor sötét utazásra hív Amy lelkébe olyan slágereken keresztül, mint a Tears Dry on their Own, a Rehab, vagy a címadó Back to Black.

via GIPHY

A dalok nagy része a függőségről, a szerelemről, s főleg a szerelemi civódásról szól, melynek fő ihletője Blake Fielder-Civil volt. Amy fülig beleszeretett a zűrös életű férfiba, akivel kapcsolatuk szakítások és újra egymásra találások végeláthatatlan sorozata volt, amiről az énekesnő így nyilatkozott: „Beleszerettem valakibe, akiért meghalnék” .Ők lettek az új Pete Doherty és Kate Moss. Sokak valóban Fielder-Civilt teszik felelőssé azért, hogy Amy kábítószer- és alkoholfüggősége egyre rosszabbodott.

 

A pár 2009-ben elvált, de Amy már sosem lett a régi önmaga. Viselkedése egyre polgárpukkasztóbb lett, már annyira sem adott az udvariasságra nyilatkozataiban, mint korábban, koncertjei rendre botrányosra sikeredtek, vagy lemondásra kerültek. Az énekesnő többször is próbálta összeszedni magát, számtalanszor futott neki az elvonókúrának, de tartósan sosem tudott józan maradni.

 

Utolsó nagy szerelme Reg Travis volt, aki mellett minden addiginál jobban próbált talpra állni. Újra dolgozni kezdett, következő nagylemezén dogozott. Ám a függőség mindennél erősebb volt, még a kapcsolatuknál is. Nem sokkal szakításuk után, egy végzetes nyári estén Amy egy hónapos józanság után ismét a pohár után nyúlt, szervezetét sokkolta az ital, ami 2011. július 23-án örökre megállította a szívét. 27 éves volt.

via GIPHY

Ha a számokat nézzük, Amy Winehouse 6 Grammy-díjat kapott (az utolsót már nem élhette meg), 24 millió példánnyal ő volt minden idők legtöbb lemezét eladó brit női előadója. Londonban egy 175 cm-es szobrot emeltek tiszteletére a Stables Marketnél. Halála után életrajzi film készült róla Amy: Az Amy Winehouse-sztori címmel, mely 2006-ban elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat. Ezek mellett az énekesnő emlékét leghitelesebben máig őrzi az, ami számára a legfontosabb volt: a zenéje.

Lead: Getty Images