Most szól:
Vezeti:
2019.06.14 Péntek . 14:30

Csíksomlyói búcsú - Stumpf Kata szemével

Pénteken 2:30-kor csörgött az ébresztő órám. A 990-es éjszakain vegyültek a buliból hazafele tartó, a Ferihegyre kifele induló és a magyar zászlóval a hónuk alatt, Keletibe igyekvő emberek. Hajnalban 1100 zarándok magyar indult útnak a Székely Gyors - Csíksomlyó Expressz Össznemzeti Zarándokvonattal. Stumpf Kata beszámolója következik.

A vonatút.

A vonaton generációk értek össze. Volt aki csak mesélt és mesélt megállás nélkül. Volt aki rejtvényt fejtett vagy kártyázott, volt aki a telefont bújta és volt aki csak jóízűen bámult kifele az ablakon órákon át. És ez így volt nagyon jó. Az egész kavalkádot nagyon szépen összetartotta minden, ami közös. A “Szép jó reggelt!” meg a “Honnan jött tessék mondani?” ami kórusban hangzott el minden egyes új utasnak. Az elmaradhatatlan beszélgetések az ételekről, a magyar ételekről. Aztán pedig az az érzés, amikor Nagyváradra - és aztán az összes nagyobb városba - beérkezve magyarokkal teli peron fogadott minket éljenzéssel, virágokkal, pogácsával és himnusszal. “Gyertek bátran máskor is, mert ide hazajössztök!”- kiáltották még oda, mikor már gurult tovább a vonat.

IMG_3959

IMG_3965

Székelyföld lélegzetelállító látványára a vonaton mindenki csak azt hajtogatta, hazaértünk. És tényleg. Az autók dudáltak, az emberek integettek, a helyi ismerősök a vasútállomáson odaszaladtak három percre szótváltani: “Tessék, ezt a családnak, tedd el jól!” - nyomták a kezébe a helyi finomságot az utazó barátnak.

Este kilencre érkeztünk meg Csíkszentsimonba. Elgémberedve, koszosan, fáradtan, mögöttünk olyan élményekkel és beszélgetésekkel, amiket hosszú hetekig tart majd feldolgozni. Megéri-e tizenhat órát zakatolni a vonattal? De még mennyire!

A búcsú.

Kukorékol a kakas, fő a kávé, asztalon a többféle házi túró és persze a vinetta, avagy padlizsánkrém. A zarándokvonat ezernél is több utasát a környékbeli Csíki települések magyarjai fogadták be. Kinga, a mi vendéglátónk két gyermekével már több éve nyitja meg az otthonát erre a pár napra. Sokat mesélt élete szépségeiről és nehézségeiről is, de mindennek a végén ott volt a “tudod Kata, a Jóisten mindig megsegít.” Rövid idő és máris azt érzed nem csak látod, de kezded megismerni Székelyföld arcát.

IMG_4085

FullSizeRender 5

Hamar indultunk az állomásra, ahol a vonat mint egy iskolabusz, gyűjtötte össze a falvakban szétszórt utasait. “Senki ne feledje, a visszaindulás este hatkor lesz, és a vonat nem vár!” - hangzott el a figyelmeztető többször is. Nem csoda, hiszen Csíkszeredára beérve percek alatt a mi kis ezres társaságunk több ezerre, majd százezrekre duzzadt.

Végigmenetelve a városon, már teljesen eltűntek az ismerős arcok a vonatról. Csíksomlyóhoz közeledve (ami gyakorlatilag Csíkszeredával szorosan egybenőve a város oldalában található) sokasodtak a templomzászlók a tömegben, az árúsok az út mentén és biztos, hogy legalább egy ismerősbe belefutott az ember. Puszi-puszi, rohanunk is tovább! Hiszen a tömeg olyan jó tempóval ment, hogy ha leálltál fotózni egy pillanatra, már elvesztetted a melletted menetelőt.

IMG_4131

IMG_4025

És akkor itt most álljunk meg egy pillanatra.

Mi egyáltalán a búcsú és miért megy ennyi magyar ilyenkor Csiksomlyóra?

Nekem gyerekkoromból annyi emlékem van a búcsúról, hogy a faluban ilyenkor árúsok voltak végig a főutca két oldalán és mindig választhattunk vásárfiát. Innen a fajáték vagy a tükrös mézeskalács. De hogy jön ez az emlék a búcsú eredeti fogalmához, ami a bűnbocsánatra utal? A katolikusok kegyhelyekre történő zarándoklatát búcsújárásnak nevezik. A búcsújáró helyeken pedig vagy valamilyen szent tárgy található vagy a zarándokhely maga szent. Magának a zarándoklanak több célja lehet: hálaadás, bűnért vezeklés, fohászkodás, közösséghez tartozás élményének megélése. Ehhez jön még a népszokás, a falusi sokadalom, árúsokkal, vendéglátással, játékokkal.

Mindez vegyül a csíksomlyói búcsúban. Még egy cikket érdemelnének a különféle eredetmítoszok és azok megkérdőjelezhetősége, de ami biztos, hogy a keresztény felekezeteken átívelő csíksomlyói búcsú ma már a magyarság kiemelkedő közösségi eseményeként a nemzet összetartozását fejezi ki. Egyben a keresztény székelyek hithez való ragaszkodásnak győzelmi emlékünnepe (mert ugye nem volt egyszerű megtartani azt) és a katolikus zarándokok Mária felé kifejezett tisztelete.

A gyönyörű káosz érzés tölti el az embert mire felér a csíksomlyói dombra. Érzed, hogy mindenkinek mást jelent az ittlét. Van aki nemrég szállt ki az autójából és van, aki több napos zarándoklat után ér be. Van aki hisz Istenben és van aki nem. Van aki tiszteli Máriát és van aki csak tiszteletben tartja. Van aki a szomszédból jön és van aki más kontinensről. De mégis, bárhogyan, bárhonnan jön az ember, azt érzi: otthon van.

IMG_4040

FullSizeRender 4

Minden beszélgetésemben megkaptam az “ezt nem lehet szavakkal elmondani” választ, de tovább kérdezgetve valahogy mindig az összetartozás élményének ajándékához értünk.

A múltat elfogadni, abból tanulni, a tényeket tudni, a helyzetről véleménnyel lenni egy dolog. Az, hogy az összetartozást ily módon megélhetjük, az Isten áldása a magyarnak. Mindezt gondozni, továbbadni a mi felelősségünk, amire nagyobb szükségünk van ma, mint valaha.