Most szól:
Vezeti:
 

Koltay Anna

2011 őszén léptem be először a televízió épületébe, sosem felejtem el azt a napot. Rendezett káosz, szüntelen nyüzsgés, örökre a retinámba égő arcok, tekintetek, mondatok, tanácsok… Nem volt benne tudatosság, de ide kellett kerülnöm, ahol rögtön magába szippantott az atmoszféra, amely egyetemistaként fogadott. Nincs két ugyanolyan nap, új és új emberek, történetek, élmények, tanulás és fejlődés. Innentől klasszikus lépcsőfokról lépcsőfokra lépegetés következett… a stúdióvendégeknek való kávékészítéstől és vendéglista írástól kezdve az első riporteri és társszerkesztői szárnypróbálgatásokon át végül az elmúlt években szerkesztői és műsorvezetői feladatokig.

Szeretek csapatban dolgozni, ez az egész szakma esszenciája. Figyelni ki milyen ember, kihez hogyan kell közelíteni – legyen az interjúalany vagy kolléga – folyamatos konfliktuskezelés, örömforrás és önismeret. Az első percben megtanultam, hogy ugyanannyira fontos az összes háttérben dolgozó kolléga munkája – nem a kirakatban lévő műsorvezető az origó – legyen az hangmérnök, stúdióasszisztens, sminkes-fodrász, operatőr, rendező vagy bármely más terület felelőse. Ettől áll össze egy kerek egésszé és ettől érzi biztonságban magát a műsorvezető, innen kezdődhet a kibontakozás, az interjúszituációk tőlünk telhető legmagasabb szintű megteremtése.

A Petőfi TV-hez már volt kapcsolódásom. Több ízben is volt alkalmam pár napot a műsorvezetői székben ülni, beugrósként, de olyan is volt, hogy vendégként kérdeztek, hol a futóversenyről, amin indultam, hol a kedvenc könyvemről, hol a kedvenc metal együttesemről. Az Akvárium és az A38 azok a helyszínek, ahol egyébként is a szabadidőm egy részét töltöm az általam szeretett rock vagy hiphop zenekarok koncertjein, ezért ez már önmagában adott nekem egy komfortos hangulatot, egy „itthon vagyok” érzést. A BP Underground magyar zenei szubkultúrákat bemutató dokumentumfilm sorozat egyik „anyukájaként” mindig is volt bennem egy kettősség: az elmúlt két évben a televíziós munkám során főleg színházi, klasszikus- és jazz zenei, népzenei, filmes témákról beszélgettem egy elegáns kulturális műsorban – most viszont a másik oldalamat, a könnyűzenei és a kötetlenebb témák iránti nem kisebb vonzódásomat tudom majd megélni.

Lendület, pozitív energiák, töltés és inspiráció. Ez a „petőfis” csapat . Hálás vagyok, hogy közéjük tartozhatok.

Koltay Anna